KÉPVARÁZS (Marika oldala)

Linkek

A nap idézete a www.citatum.hu oldalon:

Legfrissebb

Archívum

Nők fátyolban

Árnyékvilágban jársz most egyedül,

lépteid alatt nem zizzen levél, se

fűszál meg nem hajlik, s én

követlek a túlsó partig, ahonnan

még visszaintesz nekem, de

ezt csak én látom, más senki sem.

Lábad nyomát lassan és könyörtelenül befújja hóval a

hideg tél, az éj sötétje eltakar,

s csak én tudom, hogy itt voltál,

s elköszöntél...

Hiányzik!

Még ezt érzed minden pillanatban,

s a lelkedben egy hatalmas üres szakadék van.

Megtettél érte mindent, amit csak lehetett,

mégis oly fájó a lét s szőrnyű az emlékezet.

Szereted őt!

Hiába nincs többé már!

Egyszer majd begyógyul minden seb,

s szívedben újra ragyogni fog a napsugár."

Tóth Zsuzsa

"Évek múlnak lassan peregve, mint

homokórában az aranyló porszemek.

Egyedül vagy oly magányos a lelked,

s fájdalom démonai mardossák testedet.

"Áldott légy

Lelkünkbe daloddal lelkedet írtad,

Szívünkbe hangoddal bánatod sírtad.

Most mi sírjuk imánk, föl a messzeségbe,

Áldott légy, és örök - Isten tenyerében."

Szeretlek míg eljön értem is a halál,

És melletted leszek odafent talán.

Várom már hogy újra láthassalak,

Mert a szívem most ketté hasadt!

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.

Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,

Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.

Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,

És amíg élünk, el nem felejtjük.

Én úgy igyekszem megnyugodni,

Már a szívem sem mer hangosan dobogni.

Lélegzetem is vissza fojtom, és ami fáj, ki nem mondom.

Csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak.

Maradjon meg a néma bánat, ott legbelül...önmagának!

Belépés

Kereső

Oldalak

0.007 mp