KÉPVARÁZS (Marika oldala)

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

Az éj sötét leple alatt
surrant be a tavasz.
Láthatatlan lábanyomán
kizöldült a haraszt.

Pattogatott kukoricát
szórt a gyümölcsfákra,
így szökkent a kiskertemben
minden ág virágba.

Moccan a föld, gördül a rög,
vajon mi mozgatja?
Talán bizony vakond Dani
lapátol alatta?

Futkosnak a bodobácsok,
vígan fogócskáznak,
ketten összekapaszkodnak,
s vidám táncot járnak.